#6756 Clubhotel am Kreischberg

 St. Lorenzen ob Murau, Kreischbergstr. 5.

 Ausztria

 47°06'0,1"N,14°05'11,7"E

 2007.06.16.-06.23.

  

Hegyek, vizek, ...Ausztria

  

Utazás: egyértelműen autóval, Rábafüzes-Graz-A9-S36-Scheifling-B96-Murau-B97-St. Lorenzen ob Murau útvonalon, kb. 400 km, nagyon ( !!! ) kényelmesen hat óra alatt.

  

Üdülő és környéke: egy hálószoba, fürdőszoba WC-vel, külön még egy WC, egy légtérben a konyha-étkező-hálósarok, terasz. Az üdülő három - egymással zárt folyosóval összekötött - faburkolatú épületből áll. Mi a főépületben kaptunk elhelyezést. A teraszról panoráma a szemközti hegyoldal sípályáira-persze télen. A felvonó nyáron is megy- elvileg, ezen a héten éppen karbantartás volt.  Az üdülőnek van egy kis beltéri medencéje, szaunával-nem jártunk benne. A falu felé sétálva van egy sörfőzde, nagyon jó a sörük, ezt ők is tudják-meglátod az árlapon. Maga a falu igazából két falu - St, Georgen ob Murau, St. Lorenzen ob Murau -, de teljesen ősszeépült.

  Bevásárlás: a faluban kis élelmiszerbolt, hitelkártyát nem fogadtak el. Általában ott vásároltunk, ahol kirándulás közben láttunk nagyobb szupermarketet.

 Látnivalók: sokat kell autózni!

  

06.16.Szombat:a szállás elfoglalása után St. Lorenzen ob Murau felfedezése. Nagyon hangulatos kis falu, rengeteg virággal, osztrák viszonylatban is feltűnő tisztasággal-turizmusholtszezon van?
 06.17.Vasárnap: Klagenfurt / Minimundus: a világ 149 természeti, technikai és épített csodáját láthatod kényelmesen sétálgatva néhány óra alatt. Pyramidenkogel: 54 m magas kilátó 465 m-rel a Wörthersee felett. Csodás panoráma a tóra, dél felé az olasz-Alpok csúcsaira./.
06.18.Hétfőn: „sétanap", délelőtt "városnézés" helyben, ebéd után a lányomat befizettük egy közeli lovardába (kicsivel olcsóbb volt, mint az akkor szokásos itthoni árak!), utána Murau belvárosát néztük meg.
06.19.Kedd: Reisseck-hegyivasút, különleges élmény. Mint a budavári sikló nagyban.719 m -ről két átszállással kúszik fel 2237 m- re, utána még negyed órát vonatozol a hegy gyomrában egy duzzasztott vizű tóhoz. A visszaindulásig van kb. 2 óra túrázni. A lányomnak nem csak a hegyi túra volt emlékezetes: a hegyi vendéglőben ittam egy kávét, ő meg elcsaklizta a tejszínt. Mire leértünk a hegyről, már rosszul volt, valószínűleg romlott volt a tejszín-túristaholtszezon? A lejövetelnél vigyázni kell, a jegyen rajta van, melyik járatra szól. Máskor csak akkor engednek beszállni, ha van szabad hely!
 06.20.Szerda:,,gyengélkedőnap", legalább is a lányoknak.  Mi, fiúk egy közelben lévő kisebb vízesést kerestünk fel. / Krakaudorf / Félelmetes, hogy egy viszonylag kis patak is milyen erővel alakítja a sziklákat! Utána még felmentünk a közeli hágóra / Sölkpass /, 1740 m-en még foltokban állt a hó. Gondolkodtunk egy kisebb hegymászáson, de percek alatt befeketedett felettünk az ég. Menekültünk volna le a hegyről, de olyan jégeső vert el minket, hogy kiabálva is alig tudtunk szót érteni egymással az autóban-azóta is látszik az autó tetején az „áldás" nyoma!
06.21.Csütörtök: irány Salzburg. A hölgykoszorú fele- nejem-a Mozart-házra szavazott, én a két gyerekkel „városnéztem", amíg ránk nem szakadt az ég. Ez nagyjából másfél órát jelentett. Mivel nem is akart elállni, korán hazaindultunk. Félútig sem értünk, kisütött a nap. Ilyen a formánk.
06.22.Péntek: Grossglockner-panorámaút -gyönyörű látvány/ csak nem olyan hidegben és felhőben, mint amihez szerencsénk volt! /. A Ferenc József kilátónál kb. 4°volt, olyan széllel, hogy nem mertünk a korlát közelébe menni. A Grossglockner-csúcsot nem láttuk a felhők miatt,pedig fagyoskodtunk érte legalább két órát. A Hochtor-nál meg hirtelen befelhősült a hegy, szó szerint éppen csak a következő vonalat láttam az úton. Lefelé menetben sorban előzgettek a kerékpárosok-ők biztos ismerték az utat.
 06.23. szombat: hazafelé „kis" kerülőt tettünk még Mariacell felé.

 Sokat számolgattam, hogy váltsunk-e Karintia-kártyát, de végül is sokkal több programot kellett volna belepréselni egy hétbe, hogy megérje.

 Balu

 Képek itt: 

https://goo.gl/photos/9xU5FrD5mHxsed78A

 Kapcsolat:

 balufamily13@gmail.com

 

 

 

---

  

#2391 Golf und Ferienclub Amadeus

 Braeuleiten 8., Radstadt

 Ausztria

 47°23'15,6"N,13°27'58,4"E

 2008.06.28.-07.05.

  

Jégbarlang, gleccser, szurdok...Ausztria

  

Tekintettel az utazási költségekre, újból egy közeli célt választottunk-amúgy meg szeretek nyáron hógolyózni.

 Utazás: autóval, Rábafüzes-Graz-A9-Liezen-B320-Radstadt. Kb. 470 km., nagyon kényelmesen hét óra alatt. A nagyon kényelmes nálunk azt jelenti, hogy min. három -inkább kettő- óránként megállunk egy negyedórára, a megengedett sebességhatárokat pedig kínosan betartom / inkább sörbe fektetek, mint büntetésbe /-így persze hosszadalmas az utazás.

 Üdülő és környéke: egy hálószoba, fürdőszoba, tároló, egy légtérben a konyha-étkező- nappali /kinyitható duplaággyal/. A teraszról panoráma Radstadt óvárosára.  Amúgy roppant elegáns sporthotel, úgy tűnt, kicsit le is nézik az egyszerű önellátós csereüdülőt. A recepción kifizettettek velünk egy klubkártyát, amiről nem tudtuk meg soha, mire jó! - Egyazon recepción kétféle üdülőkóddal lehet bejelentkezni /-#2391, #C204/, két különböző épületben történik az elhelyezés, az előbbihez jár a medence ingyenes használata. A csere-visszaigazolásunkon még a 2391-es kód szerepelt, de a Ferienclub Amadeus megnevezés (mostani kódja a C204 ). Elhelyezést viszont Chalet Zauberflöte szerint kaptunk.( 2391 ) Akkor hol is nyaraltunk? Mindenesetre a medencét nem használhattuk ingyen.-

 Bevásárlás: a faluban több szupermarket is van./ Billa-Spar-Penny/

 Látnivalók: rengeteg programot lehet összeszedni egy kis internetes keresgéléssel.

 Ami tervben volt, de kihagytuk:
-Dachstein Skywalk-kilátó és jégpalota (kimaradt, a recepciós hölgy nem akarta érteni, hogy mit keresünk- nem igazán voltunk szimpatikusak neki!),-Weisssee-gletscherwelt /ez a mi hibánkból maradt el /. 

 És amit láttunk:
06.28.Szombat: honfoglalás után séta Radstadt óvárosában. Történelmi ihletettségű séta: a régi városfal mellett vezető sétányon bizonyos távolságokban a város életét meghatározó évszámok vannak felfestve,mellettük táblán a rövid ismertető szöveg.  
06.29.-Vasárnap: ragyogó napsütés, irány a Grossglockner. Idén kegyes volt hozzánk az időjárás, egész nap nyár volt. Felmentünk az Edelweisspitze-kilátóhoz-2571 m magasan ameddig ellátsz, havas csúcsok vesznek körbe./Tavaly olyan felhő ereszkedett ránk, még az utat sem láttuk./ Utána a Ferenc József kilátó: alattad a Pasterze-gleccser -mintha tavaly óta is fogyott volna-, szemben a Grossglockner 3800m-es csúcsa. Az ún. „Zergemenedék-ösvényen" elsétáltunk a gleccserrel párhuzamosan a „Wasserfallwinkelkees" nevű kilátópontig. Pólóra vetkőzve. Persze 2500m felett minden időjárásra fel kell készülni! /Tavaly olyan időnk volt, hogy pulóver+kabát ellenére összefagytunk./ Érdemes időt szánni erre a túrára, leírhatatlan élmény: a keskeny ösvényen még több helyen is hófoltokon másztunk át, alattunk végig a gleccser, a hóhatárhoz közeledve mintha fehéredne is-a kilátó alatt elég koszos szürke!-, balról a Grossglockner-csúcs, szemben a Johannisberg hólepelben-alakra kissé emlékeztet a Somló-hegyre.
06.30.-Hétfő: sóbánya Hallein-Bad Dürnbergben.  Akkor még nem volt magyar nyelvű idegenvezetés, így csak imitt-amott értettük a történetet, de így is érdekes volt. Már lehet bérelni magyar nyelvű „idegenvezető-gépet" / audioguide / 2Eu-ért, biztos megéri!
07.01.-Kedd: Krimml-vízesés. Elképesztő-lenyűgöző-fantasztikus-csodálatos: szabadon választott. Felmentünk a legfelső vízesésen is túlra, bő két órás túra. Lépten-nyomon megálltunk fotózni. Lefelé valahogy sokkal gyorsabban haladtunk. A lejtős úton kívül segítette a gyors haladást a menetrend szerint érkező délutáni eső is. 
07.02.-Szerda: Liechtenstein-klamm. Rengeteg ilyen „látvány" szurdok van, állítólag az a legszebb. Tényleg szép. Sziklafal jobbról-balról, alattad a rohanó patak. Van olyan része, ahol nem látni a fejed felett az eget, csak sziklát ott is. Jó szokásunk szerint a délelőttöt ellustultuk, csak ebéd után indultunk el. Szerencsénkre ma is éppen visszaértünk az autóhoz a délutáni eső érkezésekor.
07.03. Csütörtök: délelőtt lovaglás a lányomnak-elegáns lovarda, „elegáns" áron.  Délután Werfen, újabb barlang, ezúttal jégből. Már a megközelítése is látványos: rendkívül meredek felvonóval a hegy derekáig, onnan még egy kb. negyedórás kaptató a szikla peremén kanyargó ösvényen. Pulóver, hosszú nadrág, kabát, sapka: erősen ajánlott. A túra kb. egy órás, -5°ban. Láttunk olyan látogatót, aki sort-póló- papucs összeállításban próbálkozott-a huszadik méterig, aztán feladta. Pedig ez szintén egy csoda: a barlangban körbejárunk egy gleccsert, még egy kicsit benne is vagyunk.
A szemközti hegyen van egy „látványvár"/Hohenwerfen /, persze sokkal alacsonyabban, akit érdekel, azt is érdemes megnézni, mi kihagytuk.
07.04.Péntek: Hallstatt, a hegyoldalba épült városka. Órák hosszat csavarogtunk a szűk utcácskákon, ebédelni beültünk egy öreg vendéglő teraszára. -Van itt egyáltalán „fiatal" épület?-A 6,5 Eu talán kicsit húzós volt-akkori árakon- a fél zónaadagnyi pisztrángért, de az íze..!
Az időjárásról: minden nap 17 órakor tea helyett eső-ettől zöld az Alpok!-, de a komolyabb fajtából. Félelmetes tud lenni a hegyek között ide-oda verődő égzengés, de ugyanakkor szép is-ha időben sikerül legalább az autót elérni. Mentőöv: zsebbe hajtogatható esőkabát.
Salzburgerland-kártya: nem váltottuk ki, ugyanis a legérdekesebb- értsd legdrágább- látnivalókhoz nem ad kedvezményt. Persze ha valaki minden felvonóval utazik, naponta elmegy valamelyik fürdőbe és még Salzburgra is van egy napja, annak érdemes megfontolni.
07.05. Szombat: hazafelé az Enns folyó völgyében,"szokás" szerint Mariazell érintésével jöttünk.

 Balu

 Képek itt:

 https://goo.gl/photos/PFvY7g1FV6cudv4e8

 Kapcsolat:

 balufamily13@gmail.com

 

 

 

---

  

#3713 Mondi-Holiday Bellevue

 Bad Gastein, Karl-Heinrich-Waggerl str. 9.

 Ausztria

 47°06,885’ N, 13°07,98’ E

 2011.07.09.-07.16.

  

Grossglockner, Krimml, sóbánya...Ausztria

 Ismét Ausztria, ismét a hegyek. Én még nem untam meg.
Idén nem a gyerekekkel, hanem szüleimmel mentünk nyaralni,
ami látnivaló nekik újdonság volt, az nekem ismétlés - a jóból sosem elég ! 

 Utazás a -részben-már bejáratott útvonalon: Körmend-Graz-Liezen-Radstadt-a Salzach völgye-Bad Gastein. A ViaMichelin szerint ez 540 km. és 7 óra. A mi száguldozásunkkal pont 9 óra lett.

 Üdülő és környéke: a Gastein-völgy végében, a hegyoldalba épült ,,szálloda-város". Igen szűk és meredek utcák, parkolni a szálloda saját parkolójában, vagy az APCOA parkolóházban lehet. A szállodát végül is könnyen megtaláltuk: addig kell menni a főúton, míg egy S kanyar közepén tér-szerűen kiszélesedik az út. / Az út baloldalán van a " Boszorkányház" című étterem. / A főút megy tovább jobbra, balra-egyenesen- egy széles utca, a kettő között egy nagyon keskeny egyirányú utcácska. Ezen kell tovább menni kb. 200m.-t.
Az elegáns recepció a szálloda főépületében van. Négy épületből áll, de a II. emelet magasságában üvegfolyosók kötik össze az épületeket. Így épületen belül lehet eljutni bárhonnan az uszodába-mi kihagytuk, rajtam kívül senki nem hozott fürdőruhát. A szállásról: egy légtérben a konyha-étkező-nappali, a nappali szekrényében rejtőzik két kihajtható ágy. Az étkezőből nyílik egy közlekedő, abból balra egy hálószoba két ággyal, jobbra fürdőszoba káddal, dupla mosdóval, wc-vel. A nappaliból nyílik még egy külön wc. A szállásunk a recepcióhoz képest a -1. szinten,a város felől nézve a 2. emeleten van.

 Bevásárlás: a szállodától 8-10 perc sétára van egy kétszintes Spar-áruház, a városközpontban számtalan ajándékbolt.

 07.09.szombat: a szoba elfoglalása után kis esti séta a belvárosban. A szálloda előtt-alatt lévő kerthelységben éppen esti komolyzenei koncert, könnyed nyáresti darabokkal, belépődíj nélkül.

 07.10. vasárnap: kényelmes délelőtti szöszmötölés után a Lichteinstein-klamm volt a mai úticél.

 07.11. hétfő: mivel az időjárás-előrejelzés szerint kedden, de legkésőbb szerdán többnapos eső érkezhet, irány kedvenc utam, a Grossglockner-szerpentin. Az időjárás megint új arcát mutatta a hegyen-harmadszor vagyok itt. Alapvetően napsütéses az idő, de a hegycsúcsok csak pillanatokra bújnak ki a felhők közül-az igazán magasak egy pillanatra sem. Az Edelweisspizz-kilátóról csak lefelé van panoráma, szinte fejmagasságban van a felhőalap. A Ferenc József-kilátónál sem jobb a helyzet: a Grossglockner csúcsa egész nap felhőben maradt. Alattunk a gleccser egyértelműen fogyott tavalyelőtt-előtt óta-tíz év múlva vajon hol lesz a gleccsernyelv?
Mivel szüleimnek nem igazán ,,ízlett" a 2500m-en lévő-nem lévő-levegő,kénytelen vagyok Heiligenblut felé lejönni a hegyről-lefelé kaptunk egy kis jégesőt: üdvözlet a hegyektől. Mivel elég későn volt, meg sem próbáltuk elérni Mallnitznál az utolsó vonatot, így viszont hatalmasat kellett kerülni.-Téves volt az információm, még este 10 körül is megy vonat!-

 07.12. kedd: kihasználva, hogy a beígért eső késik, irány Krimml, a vízesés-csoda. / Ma kellett volna a Grossglocknerre menni egész nap alig volt felhő az égen!/

 07.13. szerda: helyi hagyományőrző vásárt hirdettek erre a napra, délelőttre ezt terveztük. Nem olvastam elég gondosan el a plakátot: csak délután pakolt ki néhány árus: saját termelésű sajt, lekvár, gyógynövényes teakeverékek, saját készítésű bőr-, szőrme-, kristálytárgyak, szuvenírek-többre számítottam. Mire végigjártuk, megérkezett az eső-el sem állt szombatig.

 07.14. csütörtök: hova lehet menni, ha egész nap szakad az eső? Fedett helyre, például ( só- ) bányába:irány Hallein-Bad Dürnberg. Idén kértünk magyar nyelvű ,,idegenvezető gépet"- nem sokat ér, Igen szűkszavúan meséli el a látnivalókat!

 07.15. péntek: szakad, mintha dézsából öntenék, egész nap. Nem is mentünk sehová. Délután kicsit csillapodott az eső, elmentünk Böcksteinbe, felderíteni , hogyan vonatozzák át a hegy alatt az autókat, másnap ez úton kívántunk távozni. Hazafelé még beugrottunk a boltba, maradék aprónkat ajándékba fektetni. Képeslapok, akciós Mozart-termékek / golyó, tallér, likőr /, férfiaknak helyi párlatok. Nem helyi párlat, de megérte: 7*-os Metaxa kb. 4.000 Ft., Hennessy kb. 7.000 Ft.

 07.16. szombat: utazás hazafelé vonattal a hegy alatt, autóstól. 
- 17 Eu/autó, az utasokkal együtt. - 
Ezek a ,,sógorok" még vasutat sem tudnak építeni: legalább tucatnyi autószállító kocsi+egy emeletes személyvagon, úgy elindult, hogy egyetlen rántást-döccenést sem éreztünk! De menet közben sem volt semmi ütemes csattogás, rángatás, dülöngélés, csak a menetszelet lehetett hallani!
A hegy túloldalán szinte más országba érkeztünk: nem esett az eső! Útközben megnéztük közelről a Reisseck-hegyivasutat-megvolt nélkülünk is. ( 2007. St. Lorenzen ob Murau beszámolóban írtam róla.)
Klagenfurthoz érve kisütött a nap, örömünkben megálltunk két-három órára a Minimundusnál-szintén a fenti beszámolóban olvashatsz róla. 

 Balu

 
 Képek itt:

 https://goo.gl/photos/X8zpF6iFEAF9mn5GA

 

Kapcsolat:

 balufamily13@gmail.com

  

 

_______________________________________________

 

 # 1413 Schloss Grubhof

 St.Martin bei Lofer

 Ausztria

 2014.07.19. - 07.26.

 (-Megjegyzés: 2016.09.hónapban NEM szerepel az RCI listáján!-) 

Egy főúri nyaralás

 

Újra utazunk, "kivételesen" Ausztriába.

 Útvonal: A1 West Autobahn Salzburgig. Itt már a kijárónál ki van táblázva: Lofer. 

 A faluba érve tábla jelzi, hol kanyarodj a "Schloss"-hoz. Tévedj el!

 Kényelmes autópálya tempóval kb. 600 km, 7 óra.

 

A kastély: kicsit kiábrándító, eléggé lelakott. Az eredetileg visszaigazolt lakosztályt nem kapjuk meg, a terasz kőkorlátja leomlott-szerintem nem idén.

 Wi-Fi: 10Eu/hét, reggel 7-től este 7-ig, lassú. A prospektusban bemutatott étterem nem működik, a kastély mögötti kempingben van a legközelebbi.

 Bevásárlás: pár perc séta a Billa, kicsit messzebb Spar.

 A kastély kapuja előtt önkiszolgáló benzinkút.

 

A heti programokról pedig kedves vendégünk értekezik.

  

Családi nyaralás, meghívottként értekezve 

  

Egy gyönyörű hét Ausztriában.

 Szombat reggel -öten bezsúfolódva a Fiatba- nagyjából az indulás tervezett idejében rajtoltunk el. Az út egyébként a körülményekhez képest kényelmes volt, hol aludtunk, hol a tájat csodáltuk az első ülésről.  Nagyjából hét óra alatt meg is érkeztünk a majdnem-saját és majdnem-külön bejáratú Schlossunkba St Martin bei Lofer falucskában. Egy egész lakosztályt kaptunk, és talán mondhatom azt, hogy mindenki kedvencei a festmények voltak, amik nem csak a falat, de még a plafont is díszítették. Az ágyunkból pont a szemben lévő hegyre láttunk rá, meg az égre, meg a mindenhol zöldellő fenyőkre. Az ottlétünket kellemesebbé tették az egyébként nagyon kedves takarítónők, akik notóriusan ágyaztak újra, szellőztettek és helyezték át a szemetest… ó, a szép emlékek! 

 Délután egy kis környék- (és Billa-) felfedező sétát tettünk, ezzel készülve a másnapi Grossglockner (azt hiszem, így írják) megmászáshoz.

 Vasárnap a reggeli nutellás kenyér után útnak indultunk a kanyargós szerpentinre, és a (Ferenc József?) kilátóba. Felfelé mi kényelmesen nézegettünk ki az autóból, néztük a tájat, a havas hegycsúcsokat és a zöld völgyeket, na meg a felfelé motorozó, bicikliző és futó(!) sportembereket. Az Edelweissspitz-kilátóból csodaszép látvány tárult elénk. Körben mindenhol hatalmas fehér hegycsúcsok, egy pesti (és félig-meddig alföldi) lánynak lenyűgöző volt ez a hatalmasság. Útközben kibújt belőlünk a gyerek, megálltunk hógolyózni a nyár közepén egy szál ujjatlan felsőben és szandálban. Ezután indultunk a Grossglocknerhez, megnézni a gleccsert. Egészen eddig gyönyörű időnk volt, a gleccsernél kapott el minket az eső. A fiatalok és erősek voltak csak kaphatók arra, hogy lemásszanak, ki tudja, hány száz méterre a gleccser aljához – ami 5 évenként ki is van táblázva, hogy mennyit olvadt. 50 év alatt úgy elfogyott a gleccser, mintha a jégkockákat forró teába dobtuk volna. Mi addig külön utakon jártunk, végigsétáltunk egy (aranybányából kialakított ?-inkább aranybányává alakított) kedves kis barlangrendszeren. A barlangból kiérve teljesen olyan érzés fogott el, mintha nem is a Föld nevű bolygón lennék, hanem valami sci-fi díszletben, annyira furcsa volt az a nagy szürkeség, a sok kő és a gomolygó esőfelhők.
A nap megkoronázásaképp meglátogattuk hazafelé a fürdővárost, Bad Gasteint (szintén nem tudom, hogy jól írom-e). Az odaút a hegy belsején keresztül vezetett, az autónk is velünk utazott egy vonaton. A fürdővárosban a szintkülönbségek és a gyönyörű (és hangos) vízesések voltak a legérdekesebbek. A hotel főbejárata ötven-méterrel volt feljebb, mint a hotel másik oldalon levő bejárata. Közvetlenül a vízesések melletti hotelszobákban pedig valószínűleg a vízhajtó-kúrán résztvevő embereket ápolják.

 Másnap, hétfőn pihentünk és barlangásztunk egyet a közelben. A barlang a vízeséseitől és a csuklásomtól volt hangos. Volt ott minden: barlangi patkány, kis zöld növényke, ami a barlang sötétjében is utat tört magának és a kis életének, 70 méteres szintkülönbség, sok lépcső és magas páratartalom. Mindez egy nagyon szépen kivilágított, hangulatos barlangrendszerben. Még én is kedvet kaptam (volna), hogy felfedezzem a turisták által be nem járható ösvényeket.

 Kedden elmentünk vízesés-nézőbe (Krimml). Hatalmas volt, és az aljánál, ahol az az iszonyú mennyiségű víz becsapódott, mindenünk átnedvesedett egy szempillantás alatt. Ha 30 fok lett volna, valószínűleg ki sem lehetett volna minket robbantani a hűs permet alól. Így ázott verébként másztuk meg a vízesést követő szerpentint, időnként megpihenve egy-egy kanyarban. Rengeteg turista volt itt is, gyönyörű és lenyűgöző volt a látvány. Az ember lánya tényleg ilyenkor érzi át igazán azt, hogy mennyire kicsik vagyunk, és hogy mekkora ereje van a természetnek. A történet extrája, hogy a túracipőm levizsgázott víztaszításból, ugyanis sikerült belecsúsznom egy patakocskába. Ez után a bukás után még viccesebb volt nézni, hogy a többi turista közül ki választja az én utam, és ki pottyan bele ugyanoda, ahova nekem is sikerült (sokan!). 

 Szerdán Salzburg városában sétálgattunk, körbejártuk a piacot, kóstoltunk eredeti osztrák perecet, illatoltuk a tízféle sültkolbászt, láttunk plafonig érő vízipipát, nagyon tehetségesutcazenészeket. El is áztunk néhányszor, de úgy sütött ki a nap egy-egy zápor után, mintha mi sem történt volna. Megpihentünk egy jó kis sörözőben, nagyon jólesett a finom, könnyű citrusos sör a séta után.

 A csütörtöki nap is városnézős volt, a női szekció München belvárosában sétálgatott. Az urak addig a BMW múzeumban csodálták a jobbnál jobb, drágábbnál drágább, gyönyörű, egyedi autókat. Mi addig andalogtunk München óvárosában, fagyis kávécsodákat ettünk, boltoztunk, beszélgettünk nagyokat, magunkba szívtuk a város hangulatát. A Hofbrau népi sörfőzde és egyben kocsma/vendéglátóipari egység több száz éve szolgálja ki a kikapcsolódni vágyó városiakat. A hely befogadóképessége nagyjából 6000 fő körül van. Amikor mi jártunk ott, szintén zsúfolt volt: mindenki csülköt evett főtt krumplival, mellé az elmaradhatatlan Hofbrau sört itták. Menzaszag és otthonosság keveredett egymással. És kipróbáltuk a német metrót. Ügyesek voltunk, és nem keveredtünk el a különféle színű U és S vonalakon!

 Pénteken a Lichteinsten-klamm (szintén kérdéses, hogy írják) szurdokot látogattuk meg. Sajnos itt, a második oldal végére úgy érzem, hogy a nyelvi eszközeim nem elég kifinomultak és nem tudok ahhoz elég szabatosan fogalmazni, hogy a sokadik napi szépséget úgy tudjam átadni, hogy az még nem az unalomig ismételt. Mégis csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű és lenyűgöző volt végig sétálni a szurdokon, ami egy újabb vízesésbe torkollt. Azt a vízesést megbabonázottan bámultam, hogy az egy-egy adag víztömeg milyen erővel hullik alá, és hogy csapódik be. Ismételten átjárt az érzés, hogy milyen kicsi vagyok, és hogy a világ, a természet körülöttem milyen hatalmas és milyen gyönyörűségeket tud megteremteni.

 Szombaton eljött sajnos a hazautazás napja. Kicsit sajnos, kicsit nem, mert még visszafele tettünk egy kerülőt a (párom után második  ) nagy szerelmem, Hallstatt városa felé. Ha tehetném, még most, két hónappal később is ott ülnék a zöld füvön a Hallstatter-see kristálytiszta vizét bámulva, lábat áztatva, szemben a mesebeli kastéllyal. Ki is választottuk, hogy melyik kis házikót szeretnénk megvenni, ha egyszer nagyon sok felesleges pénzünk lenne, amit nyaralóra költenénk el. Nekünk is lenne egy mohával meg mindenféle kövirózsa-féle növénykével beborított székünk a kertben, mint ahogy azt ott láttuk, lenne macskánk, és egy kis csónakunk. A városkának egyébként tényleg mesebeli hangulata van, nekem kicsit misztikus is, de lehet, hogy csak a temetkezési szokásaik miatt. Ugyanis annyira kevés az a terület, amit temetőnek lehet használni, hogy meghatározott időszakonként kiássák a sírokat, és a maradványokat kifestve, kidíszítve elhelyezik egy kis kápolnában, ami mintha így csontokból épült volna fel. (Itt régebben jártam, pontosan 2000-ben, 10 éves kislányként.) Egyszerre gyönyörű, megdöbbentő, bizarr és természetes. Tehát ebben a városkában tölthettünk el újabb pár órát, mielőtt hazaindultunk volna.
Az egy hetes nyaralás, kikapcsolódás után este 10 óra körül érkeztünk haza, és rávetettük magunkat a „Buszos Mama” isteni rizses husijára, uborkasalátával. Hatalmas élmény volt ez az egy hét, minden percét élveztem vagy ezért, vagy azért… Köszönöm, hogy elmehettem! 

 -Én is köszönettel tartozom kedves útitársunknak, hogy az élménybeszámoló-írást átvállalta!

 

Balu

 

Kapcsolat:

 balufamily13@gmail.com

 Képek itt:

 https://goo.gl/photos/vEarvBfC4ChGnZ2V8

 

 

                                                                                

 

 

#3713 Mondi-Holiday Bellevue

  Bad Gastein, Karl-Heinrich-Waggerl str. 9.

  Ausztria

  47°06,885’ N, 13°07,98’ E

2018.08.25.-2018.09.01.

 

 A beszámoló megírása kicsit késik.

DE MEGSZÜLETETT! Mindössze 6 hónap késéssel.

 

Nyaralás hóban-napsütésben:Ausztria

 

08.25.-az utazás.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy „bejáratott” úton közelítettük meg a tett helyszínét: Körmend-Graz-Liezen-Radstadt-Bad Gastein.

Nem kifejezetten nyárias időben (16°-ban) indultunk útnak. Mire az osztrák autópályát elértük, ránk szakadt az ég, a Celsiusok meg el kezdtek fogyni.
Liezenben megálltunk egy fél órára-ennyi volt az esőszünet egész úton.

Az Enns-völgyben autózva feltűnt, hogy minden buszmegállóban népviseletbe öltözött emberek tömege várta a szakadó esőben a buszt (-vagy Noét?-). Kiderült, hogy Bauerherbst néven nagy népünnepély van, ami nagyon látványos lehetett volna egy kellemes augusztusi délutánon-de itt már November volt: 4-5°C „meleg”.

A szállodában két kellemes meglepetés ért minket: egyrészt az apartman, amit kaptunk, városra néző panorámával rendelkezett-ezt egy rendkívül udvarias levélben kértem, mint visszatérő régi vendég-, ezúttal a legfelső emeleten: egy csoda volt a teraszról a város panorámája!
A másik meglepetés: fűtött szoba várt minket!

 

08.26.
Kevés szálloda veheti fel a versenyt a Bellevue vendégszeretetével! Szeretünk nyáron hógolyózni, ezért járunk nyaralni Ausztria hegyeibe.
A szálloda előzékenyen a teraszunkra szállított reggelre 15 cm havat. Meg az egész városra. Órákon át andalogtunk a behavazott városban, majd hazatértünk jó meleg szállásunkra forró borosteát kortyolgatni.

 

08.27.
Irány a megunhatatlan Grossglockner-út! Megint egy új arc: az út mellet 20-30 cm hó-már egy napja „olvad”!- a távolabbi hegyeken jóval vastagabb hóbunda. Nem siettünk túlzottan, 10 óra volt, mire az Edelweis spitze-hez értünk. Elszánt motorosok alkudoztak az úttisztítókkal, hogy nyissák meg az utat a kilátóhoz. Egy-két órás várakozást ígértek, sokan csalódottan tovább indultak. 15-20 perc múlva mégis megnyitották.
Szikrázó napsütés, szinte felhőtlen ég, hófehér lepelben a hegyek, kacskaringós vékony fekete szalag az út: elmondani úgysem lehet, ezt látni kell!
Ferenc József kilátó: tekintettel a havas-vizes-csúszós útra, lemondtunk a gleccser meglátogatásáról. De legközelebb muszáj lesz lemenni, mert hamarosan nem lesz belőle, csak iszapos-sáros tócsa.
Egy darabig a korlátnál szörnyülködtünk a gleccser látható rohamos fogyásán, majd a parkolóház feletti hegyoldalt vettük célba. Őszintén szólva: a Swarowsky-kilátótól többet vártam.

Hazafelé déli irányban jöttünk le a hegyről (bocsi: A HEGYRŐL), Mallnitznál meg visszavonatoztunk a hegyek alatt Bad Gastein felé.

 

08.28.
Miről is szól az Alpok? Hegyek-völgyek-vizek.
A hegy megvolt tegnap, ma jöhet a többi. Délelőtt Kaprunban voltunk, a Sigmund Thum klammot néztük meg. Ha először járnék ilyen helyen, jobban lenyűgözött volna. Pedig látványos hely ez is, de három Lichtenstein klamm után igen rövidnek éreztem a túrát. A szurdok kijáratánál nem fordultunk rögtön vissza (-ha valaki még nem járt itt: a túra szigorúan egyirányú, a kijárat után a szurdok peremén vivő sétaúton lehet visszamenni a bejárathoz-), hanem körbe sétáltuk a felette lévő tavat. Kellemes séta, a tó túlsó végén várja az éhezőket egy jó kis étterem.
Völgy megvolt, irány a víz: sétahajózás a Zeller Seen, utána andalgás Zell am Seeben. Nagyon hangulatos kisváros, meghökkentően sok…(polkorrektben nem tudom, hogy lenne jó)… feltűnően nem európai, feltűnően nem keresztény vallású emberekkel telve.

 

08.29.
Hegy-völgy-víz együtt: Maltatal.
Egészen különleges szerpentin visz fel a Maltatalon keresztül a víztározóhoz. Helyenként hihetetlenül keskeny, több szűk barlangon kanyarog-igen, bent a szűk barlangban kanyarodik az út, van ahol több, mint 180°-ot! Az út mentén sok látványos vízesést csodáltunk meg.
A víztározó is egy nagy élmény bár mi csak a gáton és a kiállítóteremben sétáltunk. Meg a gátra függesztett üvegpadlójú kilátó-konzolon.
A kiállítás egy igen meghökkentő része, amin bemutatják, hogyan gyűjtik egybe a hegyekben lehulló csapadékot, amit aztán furmányos csőhálózaton keresztül továbbítanak néhány erőműbe. Olyanok a környező hatalmas hegyek, mint egy sajt-mindenfelé át vannak furkálva. Elképesztő feladat lehetett.

08.30.
Nyaralónap. Vagyis szinte egész napos lazulás. Délelőtt hatalmas séta a városban, ebéd után csobbanás a szálloda medencéjében. A szaunát kihagytuk, ugyanis szigorúan ruhátlanul használható-nem a mi világunk.

08.31.

Egy festői kis faluba kirándultunk: Altenmarkt im Pongau.
Már 2008.-ban átutaztunk rajta, azóta várta, hogy meg is nézzük. Megérte.
Tipikusnak mondható osztrák hegyifalu-hangulatot őriztek meg a belső részeken, rengeteg muskátlis faragott terasszal.

09.01.-egyszer minden jónak vége lesz.
Hazafelé utazunk, a „változatosság” kedvéért Lienz után Admont-Wildalpen-Mariacell útvonalon, szinte végig szakadó esőben. Sopronnál jöttünk át a határon-szakadó esőben, a Dunántúlon végig félelmetes villámlásokkal tarkított vihar kísért minket.
Viharosan távoztunk, úgy is érkeztünk.

 

 Képek itt:

https://photos.app.goo.gl/ELzeFpdb6eVLxRpm8

Kapcsolat:

balufamily13@gmail.com

___________________________________________________________

 

#1920 ALPINE CLUB

Schladming, Alpineweg 142.

Ausztria

2019.08.03.-08.10. 

Újra hegyek, újra tavak, újra gleccserek

Egy újabb változatos nyaralás, változatos megközelítésben:

ezt a beszámolót az összes résztvevő írta meg.

 

Requiem a havasokért 

Belátom, elég lehangoló alcím egy élményteli nyaralás beszámolói elé.

De ki fog derülni, hogy ez a valóság.

„ Beszámolói”?

Az idei beosztás szerint mindenki ír egy napról, a többi az én dolgom.

Négyen voltunk, négy különböző stílus: „a stílus maga az ember?”

Az utazásról: mivel sokadszorra mentünk errre, próbáltam újítani.

Szombathelynél léptünk határt, utána Obervart-A2-Semmering (S6)-Bruck an der Mur-A9-Liezen-320-as út Schladming. Meglepően jól autózható az S6!

A meteor-békák szerint Vasárnap-Hétfő-Kedd némileg csapadékos, utána tartós esőzés.

A program is úgy indult, hogy a legfontosabbak az első két napra essenek.

Ehhez képest szombaton ugyan csepergő esőben érkeztünk a szálláshoz, utána viszont csupán némi futó eső ért minket, az is csak délután, programról hazafelé.

A szállásról: nem kaptunk a városa néző szobát, de a „túloldal” sem volt rossz, pláne hogy első emeleti volt. Jól felszerelt konyha egy légtérben a nappalival-kétszemélyes kihúzható ággyal-,franciaágyas háló, fürdő zuhanyzóval.
Van uszodájuk és szaunájuk is. Ha éppen nem tombolnak a medencében az „aprók”, még úszni is lehet benne. A jakuzzit is kipróbáltuk, a szauna idén is kimaradt. Jó helyi szokás szerint kötelező a ruhátlanság.

Van egy magyarul beszélő férfi recepciós!

A szálloda ugyan nincs messze a várostól, de elég meredek út vezet ide, autóval jártunk boltba. De leginkább a napi kirándulásból hazafelé ugrottunk be utánpótlásért.

 

 

08.04. Vasárnap: Dachstein Skywalk

Mivel délutánra minden előrejelzés nagy esőt ígért, ki akartuk használni a délelőtti napsütést, magunkhoz képest korán elindultunk.
Nem foglaltunk előre időpontot, a pénztárnál szembesültünk a lehetőségekkel:
        11:45-kor felfelé, 14:00-kor lefelé
        14:30-kor felfelé, 15:00-kor lefelé.
A csúcsokat ostromló felhők miatt az első opciót választottuk, bár a délutáni olcsóbb lett volna.

A Dachstein… már 2008.-ban is –azóta is-tervbe volt véve, most már nem halaszthattuk tovább, ha még látni akartuk nyári hótakaróban. Akár csak a Pasterze-gleccsernél, itt is feltűnő a melegedés hatása. Néhány év múlva talán már nem is marad a Dachstein gleccserből annyi, hogy szobrászkodjanak alatta.

Felérve rögtön szembesültünk a napi időjárással: két perc napsütés, három perc felhősödés-nagyjából a lefelé indulásig.

Gyors hógolyó-váltás után irány a Skywalk. Kövezzetek meg, de nagyobb élményre számítottam. Tavaly a Maltatal duzzasztógátra függesztett üvegplatformja nagyobb adrenalin-löket volt. Persze, ezt sem szabad kihagyni, ha idáig eljöttél!
79 éves anyósom is végigjött velünk, még tetszett is neki.
Jégbarlang: érdekesek a jégszobrászok alkotásai, de engem zavart a sűrűn változó színkavalkád, amivel a szobrokat megvilágították.

Kijövetel után visszapillantva megdöbbentő volt, milyen vékony a gleccser, amiben a „múzeum” van.

Nagyobb túrára nem voltunk felkészülve, nem is akartuk lekésni a lefelémenetre adott időpontot ( ki tudja, hogyan szankcionálják), így rövid séta és hógolyózás után sorbaálltunk a felvonóhoz-egyre több napsütésben.

Leérve még kávéztunk egyet, üldögéltünk fél órát, csodáltuk lentről a felhőtakaró nélküli csúcsot. Ha a későbbi időpontot választjuk, még szebb kilátásunk lett volna fentről.

Este –és minden este- a szokásos nyaralási program: kártya, helyi borok/sörök, olasz frizzante…

 

 

08.05.Hétfő: Grossglockner panorámaút

Hatodszor nyaraltunk Ausztriában, minden alkalommal végig mentünk rajta, mindig egy kicsit más arcát mutatta. Szomorú volt szembesülni a klímaváltozás gyorsuló hatásával. A Hochtor-alagút északi oldalán minden évben megálltunk hógolyózni.
Idén ez a hó távolléte miatt elmaradt.
De az Edelweisspitz-ről a kilátás továbbra is mesés!
A kilátónál lévő parkoló összement az évek alatt? Ennyit még nem kellett szabad helyre várnunk: az utolsó kanyar alatt álltunk vagy negyed órát, de fent is mentünk két kört, mire le tudtunk állni. Még a motorosok is nehezen találtak helyet!

Pasterze-gleccser: idén végre közelről is megnézhettük a haldokló óriást.
Ha megnézel egy 2008.-as fényképet, hát…
Ha akkor lesétálunk a gleccserhez, kb. fél óra alatt ott vagyunk. Idén ez kettő és fél óra volt. A gleccsernél +15°C volt a levegő!!!
„Unokáink sem fogják látni.” Legfeljebb csónakázhatnak majd a „Pasterze-see”-n.

Hazafelé idén is átvonatoztunk a hegyek alatt Bad Gastein felé. Sétáltunk egy kellemeset az esti városban, hallgattuk a könnyed nyáresti koncertet a tavalyi szállodánk előtt-alatt. Tavaly a”hóhelyzet” miatt ezt a Casino zenetermében élvezhettük. Szabadtéren, nyáresti melegben sokkal élvezetesebb volt!

 

 

2019.08.07. szerda Riesachwasserfall, egy nem könnyed túra

Az elfogyasztott finom reggeli közben felmerült a kérdés:  Kell-e szendvicseket gyártanunk a mai napi programhoz? Határozott válasz hiányában tovább érdeklődtünk: Mi a mai napi program? Nos, egyből kiderült, hogy ennek hiánya okozza a problémákat a szendvicsek ügyében. Közösen ötleteltünk, az eget kémleltük , a netet faggattuk s végül a térképre böktünk.  ( Én erre - a később igen sok vitát okozó eseményre - úgy emlékszem, hogy többen is körbeálltuk a térképet és érveltünk a magunk igaza mellett. Szóval volt egy kis vita.) Tény, hogy én határozottan rámutattam a térképen látható legnagyobb tóra. Innen nézve nem tűnt túl távolinak és vízesés látványával is kecsegtetett: Riesachsee/Riesachwall. Mindenki élvezi a vízesések különös látványát nálunk, tehát innentől nem volt kérdés: gyorsan megkentük a szendvicseinket  és máris útra készen álltunk. (A vizet majdnem otthon felejtettük.) Gyönyörű tájon haladtunk egyre feljebb –Rohrmoos-majd lejjebb-Untertal-a kanyargós úton.  Majd egy parkolóhoz érkezve kifizettük a parkolási díjat (9,5 €) és nehezen, de le tudtunk parkolni a tűző napon. Gyanús volt, hogy mindenki profi túrabakancsban, és felszereléssel indul be az erdőbe. Mi mind ezek hiányában nagyon naivan a nyomukba szegődtünk. Bájos étterem, játszótér és állatsimogató fogadta az érkezőket. Éppen néhány órája  születtek meg a kisnyulak. Hatalmas gyermeksereg kíváncsi pillantásaitól kísérve próbált a gondozójuk meleg és vízhatlan fészket készíteni nekik, s közben nagy türelemmel válaszolgatott a kérdéseikre. Nagyon jó volt ezt látni Miután megnyugodhattunk, hogy a kis nyuszik új otthona tökéletesre sikerült, indultunk tovább. Messziről hallottuk a dübörgő víz hangját, és láttuk sziklákat tördelő erejét. Hatalmas párafelhőt eregetve zúdult a magasból a víz. Nem láttuk a vízoszlop tetejét, hát elindultunk felfelé a többiek után. A nagyon kanyargós, többnyire lépcsőkből álló meredek túrának megfontolt és józan állapotunkban biztos nem vágtunk volna neki. Ekkor még nem tudtuk mi vár ránk, kis idő múlva feltűnt, hogy mindenki csak felfelé megy, LEFELÉ NEM JÖTT SENKI!!!! Vadul kutattuk az okát, miközben lihegve támaszkodtunk az aktuális fáknak és próbáltuk maradék erőnket összeszedni. A zuhatag sem segített, huncutul egyre magasabbról és magasabbról hullott alá véget nem érően. Én éppen feladni akartam ezt a reménytelen küzdelmet, egy szép méretes fenyőt ölelgetve, mikor egy 4 éves kisgyermek előzött meg, szülei kezét fogva, apró lábait szaporázva. Őt követve és csodálva tudtam végül is feljutni a hegy tetejére: ha Ő meg tudja csinálni, akkor én is! A vízesés fölött több alkalommal átkeltünk függőhídon és fahídon is, keskeny fém létrákon másztunk fel, hogy után a lefelé ereszkedhessünk.. Hol itt  a logika? Fáradt izmaink és fújtató tüdőnk szigorúan követelte az igazságot! Szembe azért nem jött  senki, mert  csak egy ember egy irányba tudta ezeket a szűk akadályokat leküzdeni.  Ijesztőnek tűnt! Az időérzékemet is elveszítve egyszer csak egy szürreális élmény tárult elém: egy fiatalember fűkaszával a megmászhatatlan ösvény szélén a füvet nyírta!! Alig tudom kikerülni, mert nem tudok hinni szememnek…és ennek  mi értelme van? Már nem töröm a fejem semmin csak az előttem haladók cipősarkára tudok koncentrálni, majd már arra sem Szerencsémre ekkor bekövetkezett a csoda: FELÉRTEM!!!   A hegy tetején egy tábla fogadott:   1190 m – 47°19’40.02”N 13°45’51.08E. Úgy éreztem ez a világvége pontos helye, nem árt tudni! Ha már itt vagyunk alaposan körülnéztünk: „Ez csak egy völgy!” Az igazi hegyek még fölöttünk tornyosodtak!  A völgyet majdnem teljesen kitöltötte a Reisachsee, amibe sok kisebb-nagyobb vízesés zúdult bele, pótolva a belőle kiáramló általunk már közelről ismert zuhatagot. Lerogytunk egy teknős formájú kőre és csöndben szemléltük ezt a csodát. Nem volt kedvem moccanni, nagyon  jól esett a mozdulatlanság.  A csöndes szemlélődés közben már érzékelni tudtam, hogy másoknak ez a túra nem is volt olyan nagy kihívás, mint nekem…ezen sokáig kívántam volna még elmélkedni, de nem lehetett, mert innen haza is kellett még jutni. Jó szokásunknak megfelelően indultunk a többiek után.  Találkoztunk egy családdal, akiket már többször is láttunk nyaralásunk ideje alatt. Most szóba is elegyedtünk, jó volt kedves magyar szavakat hallani itt a „világvégén”. A lefelé vezető út szerencsére nagyon ellentéte volt a felfelé vezetőnek: széles, enyhe lejtésű, autók által is használt út, ahol végig tűzött a nap. Csodaszép virágokat láttunk az út szélén, békés tehenek tépkedték a fűszálakat a hegyoldalban és apró patakok csobogtak mellettünk, alattunk. Gyíkok menekültek lépteink elöl, furcsa alakú fák, kövek ejtettek ámulatba és lassították le lépteinket:…gyönyörű volt!

Hirtelen a parkolóban találtam magam. A kijárathoz érve kedves családom már felsorakozva várt –mert nem győzték kivárni, míg leereszkedem a magasból- és vastapssal, hangos „Szép volt” kiáltással üdvözöltek, mint ahogy az a legnagyobb teljesítményt nyújtó sportolónak kijár. Nagyon jól esett! A nap végére már kicsit sem nehezteltek rám, hogy pont erre a tóra mutattam rá a térképen, de megkértek rá, hogy többet ilyet ne tegyek, legalábbis ezen a nyaraláson…

 

 

08.07. Hallstatt, a megunhatatlan.

Szokás szerint későn indultunk, ráadásul a hegyek között, egy nagyon hangulatos, de lassú haladást biztosító utat választottunk: Bad Aussee-Obertraun.
A városban már nem volt parkolóhely a tó déli csücskéig mentünk vissza, mire le tudtunk parkolni. Innen kb. 3Km séta a város-ez nem volt túl jó ötlet.
A hölgyek kitalálták, hogy parkoljunk le Obertraunban, onnan menjünk át gondolával.
Kifizettem a parkolást du. 6-ig, aztán sorba álltunk a gondolásnál. Az elsőbe nem fértünk be. A másodikba sem. A harmadikba sem. Meguntam, vesszen a parkolójegy, megpróbálom még egyszer a városi parkolót, aztán megyünk a fenébe.
A földalatti parkoló melletti benzinkút kijáratához álltam, max. öt percet adva. Két perc múlva jelzett a lámpa, van egy szabad hely. Mire odaértem-öt méter-, már szemből is bevágott volna valaki, de orrhosszal én nyertem. A parkolóban egy tucat üres hely volt, amit a rendszer nem látott.

A városról: nem először vagyunk itt, de újra lenyűgöznek a régi házak, a helyiek építkezési szokásai-és a turisták „zsebmetszésének” kifinomult módjai.
Jó pár órát andalogtunk a szűk utcákon, próbáltunk olyan helyekre navigálni, ahol kisebb a tömeg-nem igazán sikerült.
Úgy tűnik, ez a város is osztozik Velence problémájával: a turizmusból él, de a tömeg miatt élhetetlen a város.

23%-adóban sem kevés, útemelkedésben kifejezetten durva. Van egy ilyen szakasza az Obertraun-Bad Aussee útnak. Egy német rendszámú kétütemű Trabival találkoztunk rajta-nem tolták, vágtatott az összes 26 lovával!

Esti program a szokásos, ma éppen fehérborra szomjaztam meg:dunamenti Pino Blanc-t kóstoltunk. Elvileg itthon is termesztik, én még nem találkoztam vele: nagyon jó!

 

 

2019.08.08. csütörtök-egy könnyed séta, grillezett pisztránggal

Ma én lehettem az a szerencsés, aki a térképre bökve kiválaszthatta, hogy aznap merre menjünk. Az ujjam alatt egy Bodenesee nevű tó neve került. Így hát összeszedtük magunkat, és útnak indultunk. Szerencsére nem volt messze a szállodától, 18 km, fél óra autózás.

Több szempontból is szimpatikus volt a hely. Egyrészről, mert ide teljesen ingyenesen be lehetett menni, le lehetett parkolni, nem volt kis bódé az út szélén, ahol kedves helyi emberek szedték volna az útdíjat-gondoltuk mi. Útdíjat nem is kértek, helyette belépődíjat kértek, 3,5 Eu/fő!
 Másrészről a tó körbesétálása nem volt egy szörnyű nagy feladat, nem úgy, mint az előző napi hegymászás… A tó nagyon szép, sok- sok pisztráng él benne, különböző méretűek, életkorúak. Természetesen ez nem a véletlen műve, hiszen a tó fölött van egy nagy teraszos étterem, ahol frissen sült pisztrángot lehet kérni. Nem is hagytuk ki a lehetőséget, a tó körbesétálása után mi is megkóstoltuk, és nagyon ízletes volt. Aki esetleg nem beszél idegen nyelvet, a sem kell, hogy lemondjon a ,,pisztráng pecsenyéről”, hiszen itt is serényen dolgoznak honfitársaink.

Összességében ez egy nagyon jó hely, ha valaki szeretne egy lazább programot a környéken. Persze itt is van lehetőség inni egy kávét a vízesés melletti szikla tetején, de mi most nem éltünk a lehetőséggel. 

 

 

08.09. péntek: Donnersbach-klamm-egy nem könnyű nap

A mai napra a 79 éves nagymama emlékezik vissza.
Van mire „hetvenkednie”: nem volt könnyed séta, amit végig csinált velünk!

Kényelmes ébredés és reggelizés után indultunk el Donnersbachba.
Most senki nem bökött a térképre, úticélt keresve.
A kirándulás célja: könnyed túra a Donnersbach-klammban.

Donnersbachba délben érkeztünk meg, éppen harangoztak.
Egy kirándulásokat ajánló térkép szerint ez egy könnyű túra.

Nekivágtunk az útnak: az unokám (26), a lányom (56), a vejem (58) és jómagam (79)
A túra elején sok mogyorófa volt. Tűzött a nap rendesen, de megérkeztünk a sziklák közé, ahol a víz zubogott, igy hűvös volt.
Eleinte valóban egy könnyed patakparti sétának tűnt. Mint kiderült, ez csak az út első negyedére volt igaz. Az első 4-500 méter után az autóút mellett sétáltunk ugyanennyit, ott értük el az „igazi” klamm kezdetét.
 Ja, és találkoztunk két szamárral is, akiket próbáltunk fűvel kínálni, de úgy lehettek vele, ők finomabbat találnak maguknak.
A túra további része elég nehéz, az unokám segített, hogy biztonságban érezzem magam.
Hamarosan egy négytagú család jött vissza, ők feladták.
Hát mi is megtapasztaltuk, hogy néhol alig van hely, ahova a lábát az ember letegye.
De szép volt, ha veszélyes is.
A vízesések, a kegyhelyek…
Sok fotó és videó készült.
Megtaláltuk a vendégkönyvet és mi is írtunk bele.
A klamm: hát nagyon szép, de a végén nagyon meredek „ösvény” vezet ki belőle. A lépcsőt a fák gyökerei jelentették, itt már a vejem segítségére is szükség volt.

 

Szóval már fent a hegytetőn autó-hangot hallottunk.
Tényleg ott volt az országút, egy réten át le is értünk.

Ketten elindultak a túraúton, hogy majd valahol átvágnak egy rövidebb útra,és az autóval elénk jönnek.
Ám azt tapasztalták, hogy a visszafelé vezető út egy kisebb csúcsot megkerülve ugyan ott érte el a műutat.Utol is értek minket, mert mi fényképezgetve, beszélgetve sétáltunk és egyáltalán nem siettünk.
Szóval két óra alatt így jártuk meg-és „jártuk meg” a könnyed túrával.
Szerintem elég veszélyes az út, elég egy nagy eső vagy vihar, utána oda az út biztonsága.
Biztos vagyok benne, hogy tavasszal elhárítják a károkat, de a véleményem az, hogy nem „könnyű” a túraút, így megtévesztő a tábla, amin ezt hirdetik.
A klamm vad, de szép!

 

 

08.10. Szombat-a búcsú mindig nehéz

Minden jó egyszer véget ér, ez a nyaralás is.
Valószínűleg jövünk még errefelé: túl sok látnivalót hagytunk még ki!
Villámgyors kijelentkezés után nekivágtunk az ide vezető út felgöngyölítéséhez. Visszafelé is meg kellett állapítanom, kár volt eddig mellőzni az S6-ot, sokkal nyugisabb-és látványosabb-, mint Graz felé az A2.
Bécsújhelynél északra kanyarodtunk, a hölgyeknek sürgős shoppingolni valója akadt, irány az SCS. Az itt töltött kb. két órából a magam részéről másfelet tűkön ülve-állva bírtam ki, bezzeg a hölgyek maradtak volna estig. A határt megint Szombathelynél léptük át, nem tudtam ellenállni a Metro benzin árának!

 

 Kapcsolat: balufamily13@gmail.com

 

Képek itt:

 https://photos.app.goo.gl/o1UGvL99s67nsZgUA

 

______________________________________________________

 

#1920 ALPINE CLUB

Schladming, Alpineweg 142.

Ausztria

2021.07.12.-07.19.

 

Nyaralás COVID után-alatt?

 

 

Na, vágjunk bele.

 

07.10. Szombat

A tavalyi nyaralástalanság után örömmel foglaltuk le már februárban ezt a lehetőséget.

Mint legutóbb-’19-ben-, most is a Szombathely-Semmering-Lienz útvonalat követtük. Nagyobbrészt.
Oberwart előtt az egyik körforgalomban le volt zárva az Oberwart felé vezető ág. Sebaj, megyünk Unterwarton át. Oberwart felé ott is útzár. Tovább délnek az 57-es útig, azon vissza: csak 23 km-t kerültünk, de MEGÉRTE! Csodás, eldugott tájakon autóztunk, elbűvölő kis falukon át. Végül is nyaralunk.

A kitérő ellenére egész jól haladtunk, 17-órára a szállodánál voltunk.
A recepción éppen a magyar recepciós-Barna-volt, roppant barátságos hangulatban ment a becsekk.
DE: mindenkinek be kellett mutatni valamilyen COVID-igazolást!

Nem gond, indulás előtt csináltattunk otthon 48 órás tesztet kevéske 6500Ft-ért
Schladmingban ugyanezt kétnaponta ingyért.

Némi felárért-70 Euro- garantáltan városra néző apartmant kaptunk, két terasszal, az 5. emeleten Csodás volt a panoráma!
Csak mellékesen: 2017.-ben Spanyolban, a Sunset Beach Hotelban ez 125 Eu lett volna-nem kértük..
2018.-ban Bad Gasteinben elég volt hozzá egy udvarias levél, mint visszatérő vendég, grátisz megkaptuk.

 

07.11. Vasárnap,Hallstatt

Az első két napunkat egy baráti párral töltöttük, ők még nem jártak Ausztriában nyaralóként. Csak évek óta itt dolgoznak szállodákban. Kirándulni nem volt idejük.

Elsőként Hallstatt városát céloztuk meg.
Mivel erősen esőre állt, a sóbányát rohantuk le. Vagy fel? Hiszen a bejárat jócskán a város felett van. Ők még nem jártak hasonló helyen, kellőképpen el is varázsolta Őket. Szerény véleményem szerint a Bad Halleinben lévő kicsit látványosabb, bár a koncepció-és a belépő ára- hasonló.
COVID lévén a látogatáshoz kötelező a teszt és a maszk.

Mire kisóbányásztuk magunkat, az eső is elállt /átmenetileg/, irány a város. Szemét dolog a COVID, de most az előnyét is megtapasztaltuk: nincs tömeg az utcákon! Lehet normálisan nézelődni, fotózni, le lehet ülni a padokra. Amúgy a város nem sokat változott az elmúlt évek alatt-először 2007.-ben jártunk itt-, de biztos, hogy legközelebb sem hagyjuk ki. Akárcsak a következő napi célt.

 

07.12. Hétfő,Grossglockner

Ma a Grossglocknert mutattuk be.
Gyönyörű napsütéses időnk volt. Az Edelweisspiz-ről csodás havas hegyekben gyönyörködhettünk.
A Hochtor-alagút északi végén idén újra tudtunk hógolyózni, a parkolónál közel másfél méteres hó volt. Két éve ez kimaradt a hó feltűnő távolléte miatt.
A Ferenc József kilátónál Ők gyönyörködtek a Pasterze-gleccserben, én szomorkodtam a Pasterze-see egyre nagyobb kiterjedésén.
Végig mentünk a barlangokon hogy egy kis fehér gleccsert is lássanak, majd a parkolóházban lévő kiállításokat néztük meg-ez még nekünk is újdonság volt.
Az oldtimer „múzeum” felelőse talán DDR-származású lehetett? Négy Trabant is ki van állítva, köztük egy 600-as Rally!

Hazafelé most is átvonatoztunk Bad Gasteinbe. Nehéz lenne eldönteni mi nyűgözte le jobban barátainkat: a vonatozás vagy a város. Azért a város volt nagyobb szám.
Már kétszer nyaraltunk itt, de még mindig lebilincsel a völgy, a vízesés, a városka hangulata.
Lehet hogy még jövünk ide?

 

07.13. Kedd,Five Fingers

Egy újabb bakancslistás hely kipipálva.
Utazás a már jól ismert úton Bad Asseen át. Nagyon szép ez az út Bad Ausse- Obertraun között!
Magunkhoz képest egész korán indultunk, 10 órakor már libegtünk felfelé.
Természetesen kellett a beszálláshoz a teszt meg a maszk
Az első átszállásnál megtekinthető barlangokat kihagytuk-majd legközelebb?
A Krippensteinen bemelegítésként gyorsan hógolyóztunk egy jót, majd elindultunk felfedezni a hegytetőt. Szél volt bőven. Meg panoráma. Kapkodtuk a fejünket minden felé.
Szemben a Schladminger –Dachstein gleccser a távolban, köztünk egy mély, széles völgy-talán 600m-rel is lejjebb lehet a harmadik libegő alsó állomása.  Egy tabló szerint 120 éve még kb. 2/3-áig volt a gleccser. Ma nyoma sincs.

Hócsata után irány a Walterbe Spirale kilátó a csúcson.
Érdekes megoldás. A világ különböző hegycsúcsainak, érdekes –jelentős pontjainak iránya van kitáblázva a korláton.
Five Fingers: kis csalódás nekem, hosszabb kilátó”ujjakra” számítottam a képek alapján.
Ennél nagyobb löket volt a Maltatal víztározógátján lévő platform, de nálam még a Dachstein kilátónál lévő „semmibe vezető lépcső” is veri élményfaktorban.
Séta vissza a felvonóhoz, közben a növényzet csodái. Tényleg csodálatos virág-szigetek szegélyezik az utat. Feltűnő a fenyők mérete:80-120 cm. Az Alpokban-ennél alacsonyabban a 10-18 m-hez szoktunk. Talán a téli sok hó nyomja vissza őket?
Ha már benne volt a fizetett árban, „levonóztunk” a Gjaidalalm állomáshoz, majd elsétáltunk a fogadóhoz egy jó kávéra-tényleg jó volt. Mintha egy másik hegyen jártunk volna, sokkal dúsabb volt a növényzet.
Este végre elindult -és minden este folytatódott-a nyaralós program: kártya-frizzante-helyi bor.

 

 

07.14. Szerda,Salzburg-Hangar 7

 

A mai program is úgy indult: hol nem várható eső?

 

Többször jártunk már Salzburgban, de ez a program eddig nem fért bele az időnkbe. Most ez lett a nap fénypontja.
Covid miatt természetesen kérték a belépéshez a tesztet, kötelező volt valamilyen maszk.
Rengeteg ketyere van bezsúfolva egy viszonylag szűk területre, a tájékoztatást is kicsit hiányosnak éreztem, ennek ellenére bőven megéri az árát! Amúgy ingyenes. Meg a parkolás is.
Repülők-motorok-autók: minden, amire sikerült ráragasztani a Vörös Bikát.
A hangár előtt éppen „lemotorozták” B-27-est, gyönyörű hangja van a földön is!
Láttam már repülni is, egy csoda!
Sajnos a Covid miatt a kupolában lévő kávézó le volt zárva, pedig onnan lehetett volna igazán átlátni a kiállítást.
A mellékhelység is megérdemel egy sort. A férfiaknál középen egy hatalmas üvegvitrin, tele Red Bull matricás modelljárművekkel. A hölgyeknél-elmondás alapján-hatalmas virágcsokor fogadja a betérőt, a mosdóknál egyszerhasználatos kéztörlők nem papírból! textilből, sminkpult felszerelve márkás kellékekkel.

 

Hangár-7 után -hogy a női lélek is kibontakozhasson?- irány a helyi IKEA. Itt is sikerült eltölteni vagy három órát, ebéddel együtt.
És még az volt a legnagyobb kiadás!

 

07.15. csütörtök Silberkar-klamm

Ha már Ausztriában nyaralunk, MUSZÁLY klammolni!
A bizonytalan időjárás miatt-is- közeli célt kerestünk, az sem baj, ha nem túl ismert.
A műútról lekanyarodva meredek murvás út vezet a bejárathoz. Az út egyik oldala fizetőparkoló, a másik oldal ingyenes. Voltak, akik a fizetős oldalra álltak és becsülettel jegyet vettek az automatából. A többség azért "potyázott".
Maga a szurdok igazából nagyon rövid, de látványos. A legszűkebb részén mindkét oldalon szinte függőleges sziklafal szegélyezi, kijelölt Klettersteig-úttal. Volt is mindkét oldalon egy-egy mászócsoport.
Rögtön utána kiszélesedik a szurdok, hatalmas völgybe értünk, körben égbenyúló sziklákkal. Vagy 800m-rel nyúlnak a fejünk fölé. Szemben, kissé magasabban a Silberkar-hütte. A nehezebb utat választva, helyenként gyökerekbe kapaszkodva kúsztunk fel.
A hüttében egy jó hegyi kávé mellé megkóstoltunk egy „gulasch”.t is. Hát… fogalmazzunk finoman: érdekes íze volt.
Közben kétszer is megjelent a sziklák közt lebegve a hegyimentők helikoptere. Hazai eseményeken edződve a második bejövetelekor megállapítottuk: elsőre ugyan nem talált mentenivaló sziklamászót, de nem adta fel, majd csinál magának!
Mire a kávénkat megittuk, el kezdett szemetelni az eső. Lemondva a sziklafal platóján rejtőző tengerszem felfedezéséről igyekeztünk vissza az autónkhoz. Már amennyire lehet sietni a csúszós sziklákon, görgetegköveken.
Klamm kipipálva, johet valami vizes látvány-ami nem eső!

 

 

07.16. Péntek,Sölkpass

 

A mai cél egy kis tengerszem lett volna-Schwarzensee-, de még félútig sem értünk, ránk szakadt az ég. Némi internetes böngészés után úgy láttuk, a hegyek túloldalán süt a nap. Irány tehát a napfényes Karintia a Sölkpasson át. Jó döntés volt, Gröbming után a hágó felé egyre tisztább volt az ég. Az út nagyon látványos, hihetetlen, hogy menetrendszerű busz jár ezen a szűk, kanyargós szerpentinen.
1700 m-en még komoly hófoltok voltak, de ahogy elindultunk lefelé, ránk sütött a nap.
A túloldalon megnéztük a Krakaudorf-vízesést. Sajnos a vízesésig nem lehetett felmenni, egy korábbi vihar több fát döntött az útra.
A bejáratnál a háziak-ez itt magánterület- kis állatparkot nyitottak: kecskék, nyulak, tyúkok szaladgáltak, hatalmas röpdében pávák páváskodtak mutogatták magukat.
Alig indultunk el hazafelé, utolért minket a túloldalon hagyott felhőszakadás, el is kísért minket Radstattig. Onnan a lemenő nap sütött ránk hazáig.

 

07.17. Szombat,vége a jónak

Reggeli után kényelmes pakolás, 10-kor kijelentkezés. Elég bonyolultra sikerült: reméljük, jól érezték magukat/-naná!-/, reméljük, még vendégeink lesznek/-soha ne mond, hogy soha!-/, jó utat kívánunk.

Beültünk az autóba és ránk szakadt az ég. A 100 km/h-s úton 70-nel még hagyján. Az autópályán 130 helyett 70-80 már ciki, de nem mertem lassabban menni.
Neunkirchen körül aztán ránk sütött a nap, probléma-és Shopping City Süd!- nélküli utazás Szombathelyen keresztül hazáig. A hegyek megsiratták, hogy távozunk, a hazai táj derűsen fogadott.
Viszlát, hegyek, még jövünk!

A napi kirándulások és az esti program/-frizzante-helyi bor-kártya-/ között megtapasztaltuk a Covid még egy kellemes mellékhatását: 19-20 óra között gyakorlatilag csak mi voltunk a szálloda uszodájában.

 

 

Képek itt:

 

https://photos.google.com/share/AF1QipNtuefU2Kt3rY4sup6WAlLYMB8CpAHueN7hzml9y9yIdpMMaLvaymuvJhXByJD3AQ?key=dUNDblZVaW10bVRpTjUtcU1IN2JZTGdEeGRmV0lR

 

 

____________________________________________________________

 

 

 

 

 

Oldal: Ausztria- 5 üdülő: -St.Lorenzen ob Murau; -Radstadt; - Bad Gastein;-StMartin bei Lofer;Schladming 2x
Üdülési jog tulajdonos vagy?Használod a csereüdülés lehetőségét?Neked szól! - © 2008 - 2024 - csereudules.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat